20. Girl fight

Vasárnap hagytak engem, hadd pihenjem ki magam, de már ekkor is az LMFAO-val álmodtam. Vicces, hogy ebben az egész hajcihőben még egy ilyen fontos feladatot is rám bíztak.

Reggel korán keltem az iskola miatt. Teresa (a mogorva szobalány, aki csak spanyolul beszél) már kimosta és kivasalta az egyenruhámat, amibe nagy nehezen belebújtam. Nem spórolt a keményítővel, mint éreztem. Egy örökkévalóságig telt, mire begomboltam az inget, és felkötöttem a kendőt a nyakamra. A cipőm egyik felét nem találtam sehol, de az ágy alatt rábukkantam. Gyorsan bepakoltam a táskámat, és már mentem is, csupán 5 perc késéssel. Samuel motyogott valamit a felemás zoknimról, de hamar láttam, hogy az egyik le volt csúszva. Nem hiányzott volna, ha most még egy új párat kéne keresnem.
- El fogok késni! - nyöszörögtem, mikor a sofőr a bajszát igazgatta a visszapillantó tükörben. Bekapcsolta a rádiót, amiből valami idióta cincogó zene szólt. Milyen ízlések vannak manapság..
- Dehogy fog elkésni! Ismer engem: mindig ott volt időben, nem? Na! Most is odaérünk, persze, ha nincs valahol dugó.
Az Audi végre kifordult a főutcán, és elindultunk. Dugó tényleg nem volt, és még 10 percem maradt a becsengetésig. A csajokkal már nem is találkoztam egy ideje, jó lesz beszélni velük.

Az iskola kapujában már vagy 50-en álltak, és mikor megláttak, sikítozni kezdtek, mint egy sztárnál. Egy magas, vékony lány lépett hozzám először:
- Prudence Tuller vagyok, a végzős évfolyamból! Igazán örülök, hogy megismerhetlek, Leenda! - azzal megölelt, én meg guvadt szemmel néztem mindenkire, aki arra ácsingózott, hogy beszéljen velem akár egy szót is.
- Mi.. Mi.. Nem értem.. - dadogtam újabb kézszorítások közepette. Az egyik lány sikítását hallottam kristálytisztán:
- Ez a kéz írta a Just the way you are-t! És biztos, hogy már Bruno Mars-ét is! - erre a sok kis- és nagylány a jobb kezemet nézegette és fogdosta. Leesett a 20 filléres! Sírni tudtam volna, és már közel álltam hozzá. Először is, meg fogom ölni Lizzyt.
- Engedjetek légyszi! - mérgesen furakodtam át a tömegen. De azt kérdezgették, össze tudom-e ismertetni őket Bruno Mars-szal?! Milyen undorítóak! Eddig azt se tudták, hogy létezem, de érdekbarátnak jó lennék mindegyiknek! Na nem, ezt már nem!
- Lizzy! Lizzy! - kiabáltam a nagy forgatagban, de nem kaptam választ. A zsivajtól mondjuk nem is hallottam volna. Újra próbálkoztam, és végre láttam egy szőke hajvillanást, ami csakis Lizzyé lehetett. Futni kezdtem utána, és megragadtam a vállát.
- Szia Leenda! - mondta derűsen, de én cseppet sem voltam jókedvemben. Ezt meg is látta rajtam, és a mosoly lehervadt az arcáról.
- Miért mondtad el mindenkinek, hogy ismerem Brunot?! - támadtam le egyből.
- Titok volt? - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Ó, Lizzy! Igen, az volt! Most én lettem az első számú ember, aki a sztársághoz vezető úton lépdel, magával húzva egy csomó kis spinét! - már vagy 60-an néztek minket, ami a szőkeséget szemmel láthatóan zavarta. Engem még inkább.
- Hát akkor sajnálom, tényleg. De nem tudtam, hogy nem szabad elmondani! Beültél a kocsijába, saját sofőröd van, becéz téged! Mire gondoltam volna?! Na jó, először arra, hogy jártok!
Tátogtam, de belül azért jól esett, hogy más úgy látja, hozzá illenék Brunohoz.
- Jó, Lizzy, hagyjuk. Már mindegy. - lemondóan sóhajtottam, és követtem őt Pearlhöz és Leonához. Lizzy még párszor szabadkozott, de hagytam a fenébe. Amit elterveztem, az már fuccs..
- Sziasztok! - köszöntünk a két lánynak. Leona visszamosolygott ránk, és újra olvasni kezdett, de a másik a szokottnál sokkal mogorvább volt.
- Mostantól mindig ez lesz?! - szegezte nekem a kérdést. Meglepődtem. Mégis mit ért az alatt, hogy 'ez lesz'?
- Nem értem, miről beszélsz.
- Nem?! Hát akkor hadd világosítsalak fel egy kicsit. Ezentúl ezekkel a sáskákkal fogsz együtt lógni, és többé nem is mondasz el nekünk semmit?! Vagy ennyire nem vagyunk jó barátnőid?! Nem tartoztál annyival, hogy elmondd, mégis mit keresel itt IGAZÁBÓL?! Beetettél minket a kamu dumáddal, hogy a nagynénédnél vagy itt! Na persze! A neved legalább igazi?
Kezdtem dühbe gurulni. Igazán fékeztem magam, de nehezen ment. Kifújtam a levegőt, és elszámoltam magamban háromig.
- Ez igazán nem Leenda hibája! - próbált a védelmemre kelni Lizzy, de ezzel a lánnyal szemben ez édes kevés. Most a fejemet nagyon megmosná, de én sem vagyok fából!
- Hagyd! Ha Pearl kíváncsi erre, akkor meg is fogja tudni. Ha nem tőlem, hát majd kreál egy saját verziót! - mondtam csípősen, összeszűkült szemmel.
- Célozgatunk?! - kiabált Pearl. Leona csendben meghúzódva figyelte, hogyan kakaskodunk egymással.
- Érted te, mire mondom! Ha valamit nem tudsz meg, vagy nem úgy alakul a helyzeted, ahogyan szeretnéd, akkor rögtön pletykálsz, és valamit kitalálsz!
- De rohadt szemét vagy! - visította, majd nekem ugrott. Leona megpróbálta lefogni a felspannolt csajt, nem sok sikerrel. Vele szinkronban Lizzy kezdett lecsillapítani. Pearl a hajamat kezdte cibálni, ami kijött a copfból, mellkason vágott de én nem hagytam magam. Hatalmasat haraptam a karjába, még a vér ízét is éreztem a számban. Pearl azonnal felordított, és a karját szorongatta. Tényleg durva voltam a jelek szerint, mert a fogam felsértette a lány kreol bőrét, amiből szép lassan csordogált a vér. Hirtelen el is szégyelltem magam, és mellé ugrottam.

- Jajj, ne haragudj! Nem akartam ennyire megharapni, csak elrántottad a kezed, és felszakadt a bőröd! Sajnálom, tényleg! - nem tudtam eltérni a lány szúrós pillantása elől, de végül megszólalt:
- Én is - célzott a veszekedésre, majd elsietett a gyengélkedőre.
Akik eddig néztek minket, azok most halálosan csendben maradtak. Rájuk ripakodtam:
- Szeretnétek még egy kis ingyen mozit?! Csak nyugodtan! - mindenki szétszéledt, és sugdolózott. Nem érdekelnek. Egyáltalán, kit érdekelnek ezek a potyalesők?!
- Leenda Hall! - sivított egy rettegett hang mögöttem. Jajj ne! Az igazgató! Most vagyok igazán bajban.
- Mégis mit képzelsz, hogy az iskolában nekiállsz verekedni?! Igazán nem egy hölgyhöz illő ez a magatartás! És hogy nézel ki?! Az igazgatóiba! Most azonnal!
- De igazgatónő! Nem Leenda kezdte! - mondta kórusban Lizzy és Leona.
- Maguk látták? - kérdezte foghegyről, és rájuk sem nézett.
- Én kezdtem! - jelent meg mögöttem Pearl, kezén egy fehér fáslival. Biztatóan egy kis mosolyt vetett felém, amiből tudtam: nincs több bunyó közöttünk.
- Na ebből elég! Mindannyian az igazgatóiba! Most! És te, Hall, nagy bajban vagy! Azonnal behívatom a szüleidet egy kis elbeszélgetésre!
Kuncogni támadt kedvem, de nem mertem.
- Az nem fog menni, igazgatónő.
- Mert?! Tudod mit?! Szépen elmesélsz mindent, de előre szólok: a hazugság nem érdekel.
- Rendben - azzal elindultunk az első emeletre, az igazgatóiba.
Tudtam, hogy egyszer mindent el kell mondjak, de nem hittem, közel s távol 1 hónap után. Mi lesz a maradék
11-el? Végig sztárolni fognak? Köszönöm, abból nem kérek..