A hotelben ledobtam a táskámat, és a zuhanyzóba vetettem magam. Jó volt pancsolni a meleg vízben, és ettől el is álmosodtam. A szavak, melyeket Roxy mondott, és keresztül cikáztak az agyamon, most értelmet nyertek, mivel fel tudtam dolgozni. Arra jutottam, hogy Claire-t félre ismertem. Aki ennyi miatt ki tudna rúgni, most, mikor végre egy dalom slágerlistás lett, ezzel sok-sok pénzt szerezve a vállalatnak, az nem ér meg annyit nekem, hogy parázzak tőle. Sőt! Ha behívat magához, akkor elmondom a saját, karakán véleményemet, és nem fogok lakatot tenni a számra. Ez az én életem, és én döntöm el, mit teszek, vagy mit nem! Ez nem céges szabály sértés, ez csak a saját magam hibája! Mit képzel ez a Johannson?! Mutasson egy Munkatörvény-könyvet, és ha benne van, hogy a privát életben mit tehetek meg, akkor Isten neki, én lelépek. De így ne is számítson rá, hogy szedem a sátorfámat!
Éles fájdalom hasított a fejembe. A homlokom körül valami égett és fájt egyszerre, mikor meg akartam mosni a hajam. Odakaptam, és az alvadt vért nézegettem a kezemen. Elfelejtettem, hogy kóvályogtam, és bevertem az ajtófélfába. Összeszorítottam a fogam, és úgy mostam a hajam tovább. Szárításkor megállapítottam, hogy alig 3 centis vékony csík az egész, és nem is olyan mély.
Pamut köntösbe bújva leheveredtem az ágyra, és jóformán elnyomott az álom, mikor valaki kopogott. Rángatózó szemhéjjal mentem kinyitni az ajtót, mert kialvatlan voltam. A folyosón Bruno állt előttem, minő meglepő dolog.
- Szia! - köszönt vigyorogva, és meg bágyadtan egy Hello-t! mondtam, és intettem.
- Mi járatban? - kérdeztem.
- Bejöhetek? Elég magán jellegű az ügy - fontoskodva suttogta, amitől észhez tértem. Azonnal arrébb léptem, hogy birtokba vegye a lakást.
- Mondd, mi ilyen "magán jellegű"? - idéző jeleket rajzoltam a levegőbe, és lehuppantam a fotelba. Bruno téblábolt egy darabig, magában mormogott valamit. Kifújtam a levegőt, és megszólítottam.
- Arról.. Arról van szó, hogy Claire ki akar engem rúgni?
Hirtelen megtorpant, és felém fordult. Nem tetszett ez a nézés, amit felém vetett. Pillanatra a lélegzetem is elállt.
- Lee.. - kezdte lassan. - Megbeszéltem a dolgot Claire-rel. Meggyőztem, hogy aki első hónapban slágert ír nekem, az csakis jó ember lehet. Lehet, hogy most volt egy kis bakid, de attól függetlenül még nem volt ilyen megbízható emberünk, mint te. De Leenda, őt is meg kell értened! Félt, hogy elkezdesz zülleni, tönkre téve ezzel a saját, és a magunk munkáját. Mindegy, szóval elsikáltam a dolgot, nem kell aggódj. Itt maradsz velünk - a végére mosoly ütötte fel a fejét csinos arcán, és ettől örömömben felugrottam a helyemről, és olyat tettem, amit még soha. Drága főnököm nyakába vetettem magam, és elhalmoztam köszönömökkel. A meglepetéstől nem is bírt megszólalni, én meg kifulladva, de csillogó szemekkel néztem rá. Olyan boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből.
- Van még valami - folytatta Bruno. - 4 nap múlva koncert.
- Tudom, de miért mondod? Sose szoktam menni. Itt a suli, a meló, a lecke.. Bár nem mondom, nagy élmény lenne megnézni egyszer élőben a backstage-ből, de...
- Nana! Várj egy kicsit! Tudod, Natalia Kills lépne fel előttem.
- Hogyhogy csak lépne?
- Közbejött neki egy halaszthatatlan dolog, és nem tud eljönni. Szánja-bánja, de lemondta. Szóval Leenda.. Nagy szívességet kell tőled kérnem. És ha nem vállalod, megértem.. Nagy felelősség, de lehetőség is egyben. Igaz, hogy telt házas lesz... De van 4 napod felkészülni! - nem fejezte be, de nem is kellett. Tudtam, mire akar kilyukadni.
- Én.. Én nem tudom ezt vállalni.. Mi van, ha lebőgök?! Nem is gyakoroltam, táncolni nem tudok, a mozgásom a színpadon egyenlő a nullával, na és persze az a lámpaláz - a kezemen számoltam, mihez vagyok béna, és magam is elkeseredtem ezen. - Arról nem beszélve, hogy ez az egész szerdán lesz, mikor egyszerre három témazárót is írok!
Bruno csak mosolygott, és megértően nézett.
- Ez fontosabb.. Az LMFAO-val fogsz fellépni, mert ők lettek volna Kills-el. Azt a brutál táncot meg kell tanulnod, de ez menni fog. És a négy nap alatt mindenre megtanítalak, amit a színpadon tudni kell! Csak vállald el, az én kedvemért, légyszi! - Francba! Úgy tud nézni, mint egy kölyökkutya! Hiába viaskodtam magammal, nem tudtam nemet mondani.
- Csak az LMFAO miatt! - szögeztem le. Imádom őket, még szép, hogy megyek. Oké, kicsit Bruno is rájátszott..
- Pompás! Akkor, köszöntlek, mint fellépő! - kacsintott és távozott.
Egészen elsápadtam. Görcsösen nyeltem egyet, és a csomó a gyomromba nem engedett fel, hanem éppen még szilárdabb lett. Álmosságom pár pillanat alatt elpárolgott a szememből. Naptárt ragadtam, és megnéztem, hányadika van. Vasárnaptól kezdve 1-2-3-4 jelzéseket tettem fel, hogy tudjam, mikor jön el a koncert napja.
Lelki zavarom kellős közepébe toppant be hozzám Sean.
- Te is felszikkadtál? - kérdezte nevetve, bár mikor látta, hogy csak unottan nézek rá, abbahagyta. Ő már tényleg jól volt. Lefürdött és hajat mosott, emellett valami új ruhát is vett fel. Jó, hogy ilyen gyorsan regenerálódik.
Ásítottam, majd eldőltem az ágyon. Persze, kedves barátom nem hagyott aludni. Leült az ágyam szélére, és nézett. Kezdett idegesíteni ez a dolog..
- Tegnap este.. - kezdte -, nem is gondoltam volna, hogy ilyen bevállalós vagy. Bár semmire nem emlékszem, de tudom, hogy nem voltál túl félős a sütikkel.
Szünetet tartott. Én nem szóltam, csak fohászkodtam, hogy tényleg ne emlékezzen semmire!
- Meg.. Hát, öö.. Én este.. - hebegett-habogott, zavartan beszélt, de igyekeztem figyelni. - Te nagyon csinos voltál, és be kell valljam.. Na mindegy, tényleg csinos voltál. - Azzal felpattant, és kiviharzott a szobából, döbbenten hagyva ott.
Most vagy én bonyolítom túl, vagy Sean tényleg szerelmet akart vallani, csak nem merte?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszi, hogy elolvastad! :) <3