7. Ez nem én vagyok..

Elhatároztam, hogy jól fogok viselkedni, udvarias leszek már amennyire tőlem telik, és igyekszem érdeklődő lenni, nem olyan flegma, mint szoktam.
Mivel korán volt még, nem kezdtem el semmit, hanem leültem a zongorához, és megvizsgáltam. Gyönyörű darab, minden bizonnyal méregdrága. Elefántcsont billentyűk, kézi faragás, csillogó fekete szín. Egyszerűen káprázatos hangszer, ami mindig is az egyik kedvencem volt a gitár után. Lenyomtam egy billentyűt, és beleremegett az egész szoba. Hupsz, ezen finomítani kell - gondoltam magamban. Egy jó 20 percet zenélgettem csak úgy spontán, kotta nélkül, mikor kopogtak.
Kinyitottam az ajtót, és hirtelen nagyon ismerős alak állt előttem. Pontosan az a fiú, akivel táncoltam. Most kicsit másképpen nézett ki: fehér ing, fekete csokornyakkendő, kezén egy fém tálca, rajta az én reggelim.
- Jé, szia! - Csúszott ki a számon, majd teljesen kitártam az bejáratot. - Hát  te?
- Jó reggelt! - köszönt, majd belépett a nappaliba. - Hát te rendelted a müzlit tejjel, nem?
- De..de te itt dolgozol? - Nagyon kíváncsi a természetem, de általában igyekszem ezt elfojtani magamban, mert nem illik így rákérdezni a dolgokra. Utólag már bántam is, hogy ismeretlenül így neki szegeztem ezt a kérdést. Nem is tudom, kicsoda ő!
- Öhm, igen, de csak addig, amíg nem szerzek elég kest a továbbiakra, de kérlek ezt hagyjuk. Jó étvágyat!
- Izé, köszi - mást nem tudtam mondani, mert kiszáguldott az ajtón. Tudtam, hogy butaság volt feszegetni a munkáját illetően, mert láthatóan zavarta ez a téma. Legközelebb meg se szólalok inkább, úgyis csak baj lesz belőle.
Reggeli után ismét fogat mostam, és leszóltam a recepcióra, hogy köszönöm, elvihetik a tálat. Vártam, hogy újra az ismerős fiú jön, de sajnos most egy 40 év körüli kövérkés nő ténfergett mogorva ábrázattal. Itt tényleg nem szólaltam meg.

Nyugi Lee, mély levegő és passzírozd magad bele ebbe a ruhába. Nem lesz rémes.. Annyira.. - Saját magamat nyugtattam a tükör előtt, kezemben a vállfára akasztott dressel. Kicsit hülyén hangzott, hogy "velem" beszélgetek, de azért muszáj volt rávenni a lényemet, hogy rám kerüljön ez a.. ez a förtelem. Bár ha úgy nézzük, ez egy remek darab a tüllszoknyás borzalomhoz hasonlítva. Abban olyan lettem volna, mint egy hatalmas Giling-galang.
Elég hosszú ideig álltam bambulva, zsibbadó kézzel, ahogyan tartottam a ruhát. Nem bírtam rábeszélni magamat a dologra, így az ágyra hajítottam. Sóhajtottam egyet, mire valaki egy fél koppantás után belépett a szobába.
- Sejtettem, hogy sehogy sem állsz - kezdte a szivárvány üstökű csajszi, és feltolta a szemüvegét a helyére.
- Roxy, nézd. Én nagyra értékelem, hogy így aggódsz értem, de megoldom. Oké?
- Chh.. Na majd megnézem! Amúgy meg 10 perc múlva dél, úgyhogy ideje lenni öltözni, nem? Meg a smink? Haj? Hahó kislány, le vagy lassulva! - Csípőre nyomta a kezét, és szigorúan nézett rám. Még nagyobbat sóhajtottam mint az előbb, és megadtam magam. Elvonultam a fürdőbe, és felvettem a fekete koktélruhát.
Meglepetésemre nem volt se szűk, se kényelmetlen, és még csinosnak is tűnt rajtam. Roxy elégedetten szemlélte, majd nyugtázta, hogy jól nézek ki benne.
- Nos, a séróddal mi legyen? Így nem mehetsz oda, vagyis igen, ha köznevetség tárgya akarsz lenni. Ne érts félre, szép a hajad, és lehet is vele mit kezdeni, csak ne fogd mindig össze! Ide meg különösen ne. Ki kell használni, hogy a hátad közepéig ér, a színe passzol a ruhához és nem kell vasalni a bodrok miatt. Olyan, mintha mindig fodrász csinálná ezeket a hullámokat.
Eddig úgy gondoltam, senki nem tud ennyit beszélni csak a hajamról, de ez a mítosz le lett rombolva. Roxy fogott egy fésűt, az egész kazlat, amit haj helyett hordok, kegyetlenül kifésülte, én meg visítoztam, hogy ez fáj és hagyja abba! A végén úgy, mintha össze akarná fogni felcsavarta egy kontyba, és táskájából előbányászott  japán pálcikákkal rögzítette a "műalkotását". Elől direkt hagyott pár tincset lógni, így egész szexi lett a frizurám.
A sminkkel nem viccelt. Kihúzta alul-felül a szememet, megspékelte szempillaspirállal, alapozót kent arcomra, pirosítót orcámra, és színtelen szájfénnyel toldotta meg az egészet.
- Kész vagy, és ez az eddigi legjobb munkám, esküszöm! - Ragyogott fel átalakítóm szeme mikor rám nézett.
Vonakodva bár, de a hatalmas álló tükör elé álltam. Nem nyitottam ki a szemeimet, mert féltem a látványtól.
- Nyisd már ki, baszki! - nevetett fel majd megbökött. Nem, nem úgy mint Facebook-on, hanem rendesen a bordáim közé szúr hegyes ujjával.
Kifújtam a levegőt, ami a tüdőmben volt, és megszemléltem a tükörben látott lányt. Ez nem én voltam, annyi szent. Félrebiccentett fejjel nézegettem a csajszit, aki furcsamód azt csinálta, amit én. Néztem hosszú lábait, amit teljesen esetlenül tartott a magassarkújában. Néztem mutatós alakját, amire nagyon jól illett a  mini koktélruha, mintha pont neki szabták volna. Az arca egyenesen szép volt sminkkel és rendes frizurával.
- Ez.. Roxy! - a nyakába ugrottam, és ő velem együtt nevetett. Én utálom a nevetésem, mert olyan furcsa hangja van. Olyan abnormálisan magas frekvencián szól. Roxy kacagása bezzeg aranyos. Ebben is leköröztek.
- Látod mit lehet kihozni belőled, ha hagyod?
Vigadásunkat egy újabb vendég zavarta meg. Claire lépett be hozzánk, és közben engem keresett a tekintetével. Kétszer siklott át felettem, mikor végre tényleg észrevett.
- Azt a mindenit, meg se ismertelek! Gratulálok Roxy, szép munkát végeztél. Gyere Leenda! Nem lenne jó, ha elkésnénk, így is 5 percet már csúsztunk. No, nem baj. Egy hölgynek illik késni, igaz-e? Itt pedig három hölgy van, szóval a háromszoros késés megengedett.
Nem tudtam, és nem is akartam követni ezt az eszme mentet, így csak mentem a nő után, Roxy pedig mögöttem haladt. Végre 12:10-kor leértünk a tágas étterembe, ahol középen egy elég terebélyes, ovális asztal terpeszkedett, körülötte vagy 20 ember beszélgetett. Kicsit beparáztam, ugyanis minimális lámpalázzal küzdök amióta lúzer vagyok, és itt ilyen öltönyös-inges elegáns muksók és nőcik ültek. Mély levegő, egyenes tartás. Csak ez járt a fejemben., miközben Claire megállított, és a vállamra tette a kezét.
- Örülök, hogy mind eljöttetek - kezdte a szónoklatát, amit már most reméltem, hogy nem lesz hosszú. - Be szeretném mutatni nektek a mi új üdvöskénket, Leenda Hall-t, aki ezentúl az egyik legfőbb munkaerőnk. Szóval, nem is szaporítom a szót: üdv a csapatban, kislány!
Az emberek köszöntek, meg némelyik férfi felállt és kezet fogott velem, néhány hölgy pedig adott két puszit az arcomra. Annyira nagyon furcsa volt a helyzet, hogy nem is tudtam szólni semmit.
Újra Claire kezdett beszédbe.
- Na Leenda, ő itt a menedzser, Rob, a fodrász Kristi, a pénzügyi zseni Marcus, az aktakukac Javier.. - most nem sorolnám fel az összes jelen lévő embert, de ez persze tovább folytatódott, viszont én már a negyedére se emlékeztem, szóval édes mindegy volt, ki kit mutat be nekem.

Aztán végre elért a lényegre..