6. Most mi van?!

Hello! :) Bocsi, hogy csak ilyen későn lett rész, de kicsit zsúfoltak a napjaim. Egy hír: pénteken új rész! :) Ha gondolod, írj komit! Köszi előre is! *___*
U.I.: bővítettem a 0. Nevek a történetben című részt.


A raktár, vagyis ahogy az eladó hívta Gardrób, hatalmas és tágas telis-tele szigorúan rendezett cipős dobozokkal, táska halmokkal és fogasokra aggatott különböző ruhákkal. Ha divatimádó majom lennék, minden bizonnyal sikítoztam volna az örömtől, hogy innen bármi az enyém lehet, amit csak akarok, de mivel engem olyan szinten hidegen hagyott a ruházkodás, hogy csak követtem a szivárvány hajú lányt, nem néztem se jobbra se balra.
- Na - kezdte Roxy -, tetszik már valami? Ami bejön, vedd csak el, majd felpróbálod később.
- Hmm.. Köszi, de eddig nem nagyon nézelődtem. Igazából csak egy egyszerű koktélruha kell meg egy cipő, és már itt sem vagyok. - Most már igazán feszélyezetten éreztem magam a divat világában. Miért nem mehet úgy, ahogy én szeretnék? Minek ez a puccparádé? Lázasan keresni kezdtem szemeimmel egy megfelelő dresst, és csodák csodájára nem találtam semmit.
- Nézd meg ezeket! - Roxy megtorpant előttem, és leemelt egy vállfáról két szupercsicsás egyberucit. Az egyik halvány baba kék, mellén hatalmas masnival. A másik egy fokkal rosszabb: fehér, fullasztó tüllszoknya, a derekától felfelé pedig fekete csíkozású pamut felső. Hányinger a négyzeten, komolyan.
- Nincs valami szolid, visszafogott és egyszerű? Csak ilyenek vannak? - Kezdtem megrémülni. Ha ezekből kell választanom, én belehalok! Tudom, hogy nincs érzékem az öltözködéshez, de azért tudom mi szalonképes és mi felejtős.
- Ó, dehogynem! - Kutatni kezdett a fogason. - Ez?
Egy fekete, testhezálló, gumírozott anyagú ruha, semmi dísz vagy cirádé. Egyszerű és nagyszerű.
- Megfelel! - Mondtam, majd gyorsan a kezembe vettem, és egy dolog járt a fejemben: csak ne kelljen többet megnéznem, mert tuti rosszul leszek!
- Akkor még egy cipő, és mehetsz, ha akarsz - Roxy nagyon lelkesnek mutatkozott, és ez engem kissé felvidított. Jó volt ennek a vidám lánynak a közelében lenni, mert az ember elkapta tőle a jókedvet.
10 perccel később megvolt a magassarkú is, és a ruha pont passzolt rám, akár a cipő. Sietősre fogtam a dolgot, de Roxy folyton megállított. A végén hagytam magam, és leültem a kanapéra beszélgetni vele.
Nagyon sok dolog kiderült róla, és becsültem, hogy sok mindent megoszt magáról.

A lány eredeti neve Roxettyna, de azt utálja. Franciaországban született, ahol komoly erkölcsi normákra szoktatták, de ezeket New Yorkban levetkőzte. Most töltötte be a 21. életévét, és imádja a divatot. A haja azért szivárványszínű, mert lázad, a szemüvege pedig nem csak divatból van rajta, mivel egy minimálisan szüksége van rá. Azért vállalta el ezt az állást, mert jól jövedelmez, és egyáltalán nem rajongója Brunonak.
A végére beleszédültem a szóáradatba, de nem baj. Életem második nőnemű barátjával beszélgettem, mert már elmondható, hogy kialakult közöttünk egyfajta barátság.
- Most mesélj magadról te! - Kérte, majd figyelmesen hallgatott. Rezignáltan kezdtem, mivel ezt a monológot ma már lenyomtam egyszer, de aztán Roxy kérdései engem is felpezsdítettek. Látszott rajta, hogy imádja a beszélgetést és az emberi kapcsolatokat. Ebben totális ellentétem, már egy plusz pont a javára. Felajánlotta, hogy cseréljünk telefonszámot, én pedig örömmel belementem.
- Azta, már ennyi az idő?! - A falióra délután hatot ütött, én meg felpattantam a kanapéról. Samuel is bent üldögélt, vagyis bóbiskolt, én mire felkeltettem valami olyasmit motyogott, hogy:
- Nekem volt elsőbbségem! - Riadtan nézett körül, majd mikor meglátta a mosolygó arcom, felállt egy kissé sután, majd megdörzsölte a szemét. - Minden megvan, kisasszony?
- Igen, Samuel. Indulhatunk - hátrafordultam Roxyhoz -, köszi mindent. A ruhákat is meg a beszélgetést is különösképpen. Nem hittem volna, hogy egy lánnyal ilyen jól el lehet.. hmm.. csacsogni.
Rám mosolygott, én pedig vissza.
- Máskor is. Ha valami van, gyere el. - Mondta, majd kiléptünk az ajtón.
Odakint meleg és fülledt levegővel szívhattam tele a tüdőmet. A benti klíma után megcsapott ez a bágyadt idő, és el is álmosított. Alig vártam már, hogy a hotelban elmenjek fürödni, egyek valamit, és lefeküdjek aludni. Vágyaimat beárnyékolta az esti dugó, és ideges lettem: 30 percre az "otthonomtól" autóbaleset történt, így kénytelek voltunk másfél órát várni, én meg annyira fáradt voltam, hogy egyből elszundítottam az ülésen.
Valaki finoman rázogatott, én meg kinyitottam a szemem. Bajszos arc, öreg szemek. Oké, tehát fel kell kelnem, mert megérkeztünk. Bágyadtan pislogtam, majd kikászálódtam a kényelmes ülésről. Teljesen sötét lett, és az eső is szemerkélni kezdett.
- Jöjjön, kisasszony - szól Samuel -, így is elég késő van, gondolom, eléggé elfáradt.
- Ezt eltalálta. Semmit se szeretnék jobban, mint aludni.
Végre este tízkor, miután már elment a szobapincér is, vacsoráztam és lefürödtem. Olyan jó érzés volt fáradt tagjaimat a meleg víz alá tartani, hogy azt el se tudom mondani. Kicsattogtam rákvörösen egy pamut köpenyben, és elnyúltam az ágyon. Bekapcsoltam a TV-t, és megnéztem a műsorújságot. Egész jó filmeket vetítettek, ez részben annak is köszönhető, hogy még az HBO is be volt vezetve.
Fél 11-kor nagyon álmos lettem, kikapcsoltam a TV-t, és mély álomba merültem.

Reggel észrevettem, hogy nem húztam be a függönyöket, így a kelő nappal én is felkeltem. Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Ijedten néztem körül a világos és tágas szobában, és úgy egy percen belül leesett, hogy miért vagyok ilyen elegáns helyen. Bele ugrottam a papucsomba, felvettem a köpenyemet, és elindultam a fürdőbe. Gyorsan rendbe hoztam a kinézetemet, megmostam a fogamat, felöltöztem és tárcsáztam a szobapincért.
- Mit parancsol? - Kérdezte egy kedves hang, ami kicsit fásultan hangzott. Csak most néztem meg az órát. Reggel fél hét. Hű, de korai vagyok! - Haló!
- Öhm.. Igen, bocsánat. Szóval a 486-os szobába szeretnék kérni  reggelit. - Fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, ez meg utólag így nagyon hülyén hangzott.
- Hah, és milyen reggelit szeretne?
- Hát.. Műzli van? - Tettem fel óvatosan a második gügye kérdésemet.
- Igen. Máris felküldetek egy tál gabonapelyhet és hozzá tejet. Más valamit?
- Nem, nem lesz más. Köszönöm. - Letettem a telefont, majd bekapcsoltam az iPhone-om. 4 új hangposta üzenet, és 12 nem fogadott hívás. Most mi van?! Én sose voltam ilyen kapós!
Először az hangpostát hallgattam meg.

1., Szia Lee! Oliver vagyok vagy voltam.. Na mindegy. Csak annyit akarok kérdezni, hogy a Star Wars-os képregényeimet elvihetem a szobádból? Egyik haveromnak kéne, de rájöttem, hogy nálad vannak még. Amúgy jó szórakozást NYC-ben! Majd hívj! Csáó!

2., Cső haverina! Tommy voltam. Csak meg akartam kérdezni, hogy ha a helyemben lennél, mit szólnál ahhoz, hogy lesz egy bál a suliban majd egy két hét múlva, és kéne egy partner? Kit hívjak el? Vagy el se menjek? Tök tanácstalan vagyok! El kéne menjek, mivel nem akarok még nagyobb kocka lenni, de mi van ha senki nem akar velem jönni? Mindenképpen szólj vissza, kell a tanácsod! Szia!

3., Szia hugi! Csak azt akartam kérdezni, hogy hogy vagy, de látom megint kikapcsoltad a telefonod. Amúgy West voltam! Utóirat: anyáék meg Noah puszilnak téged.

4., Szia Leenda, itt Roxy Audreiou. Nincs kedved egyik nap benézni hozzám? Jó lenne megint dumálni vagy ilyesmi. Ja, és mondd hogy milyen volt az ebéd! Majd hívj!

Kinyomtam a telefont. Te jó ég! Ma van az ebéd, és be kell öltöznöm vásári majomnak.. Na, jól indul a nap!