17-18. Ne játssz a tűzzel!

Sajnálom, tényleg! Nagyon-nagyon bocsi, amiért eddig nem volt rész, és nem akarom eljátszani a bizalmatokat, tényleg! Nektek írok, Ti vagytok a fontosak, de nem volt időm rá! :'(( Most viszont itt a DUPLA rész!

Csók: Loxxa. <33


/Leenda szemszöge/

- Leenda! - ordította már másodszorra ez a vadbarom, akit nem láthattam, mert mintha szürke hályog feszült volna szemem előtt, vagy minimum egy plexi üveglap. Szédülni kezdtem, és nekiestem Seannak, aki erőltetetten vihogni kezdett, és a raszta csávó vállát csapkodta. Az elégedetten nézett rá és rám, én meg megint a szememmel küszködtem. A két csaj visítva elszaladt, mikor  Sean jóformán rájuk dobta a rókát. Vissza se néztek a konyhaajtóból.
Valaki erőteljesen megszorította a kezemet a könyökömnél, és kiabált velem. Felfogni nem tudtam, hogy mit, de a legfontosabb kérdést se tudtam tisztázni: ki veszi ehhez a bátorságot?! Néhány szófoszlány azonban megütötte a fülemet:
- Ekkora hülyét.. Drogos süti.. Károsodás.. Ez veszélyes.. Idióta vagy Seannal együtt..
Nevetni kezdtem, pont mint Sean. Lábam összecsuklott alattam, és a földre rogytam. Ez nem zavart, úgy emlékszem, bár innentől semmit nem tudok felidézni..


/Bruno szemszöge/

- Tessék?
- Így van, ahogy mondom. Gondoltam, szólok.
- Kösz. - felháborodottam kinyomtam a telefont, és a zsebembe csúsztattam. Ha nem most, hát perceken belül, de megfojtom ezt a lányt. Ilyen munkaerőt, aki egyből kokóhoz nyúl?! Állj.. Ó, na mindegy. Bagoly mondja verébnek...? Én is szégyellhetném magamat, ahelyett, hogy egy 16 évest hibáztatok azért, mert mert kipróbálni valamit.

Lucy szólt, hogy baj van. Látta Leendát és a pincérfiút azzal a zakkant drogárussal, akinek legnagyobb szórakozása, hogy ráveszi a kamaszokat, és beeteti őket a varázs piskótákkal. Amint hallottam erről, kocsiba ültem, és siettem, mielőtt tényleg baj lenne.
Fél óra múlva értem a házhoz, ahol undorító zene szólt, és visítottak meg üvöltöztek a jelenlévők. Mint egy koncert, komolyan. Bár nem. Egy koncert sokkal kulturáltabb, hacsak nem Ozzy Osbourne az énekes..
A házigazda már előre kinyitotta nekem az ajtót, biztosan hallotta, ahogy kocsimmal felborítottam egy kukát a nagy hévben. Majd elnézést kérek tőle.
- Végre! Már vagy a 10.-et eszik! Nem állnak le, azt se érzékelik, hogy rázogatom őket..
- Hol vannak? - kérdeztem feszülten. Ha ez a partydrog felkerül az agyukba, hallucinálni kezdenek, és olyasmiket képzelhetnek, amik nincsenek is a valóságban. Így lesz öngyilkos a legtöbb fiatal.

A konyhában valamelyikőjük már elhányta magát, én meg idegesen ordítani kezdtem.
- Leenda! - rám nézett, de ijedtség játszott pupilláján, ami gombostűnyi volt. Azt hittem, én kis naiv, hogy a puszta jelenlétem ijesztett így rá, de csalódnom kellett. A szemét dörzsölgette, mintha nem látna. Pislogott, de egyre jobban remegett. Kóvályogni kezdett a feje, mármint, én így láttam.
Legnagyobb undoratomra a pincérsrác kidobta a taccsot, és telibe találta az egyik nőci cipőjét. Ez vicces is lehetett volna, ha nem az életük forog kockán. Két tinédzserre nem tudok egyszerre vigyázni, nehogy valami kárt tegyenek magukba.
- Leenda! - üvöltöttem ismét rá, de most vihogott. Megragadtam a karját, és szembefordítottam magammal. Utólag belátom, hogy elég erőszakos voltam vele, de nem tudtam, mint tehetnék abban a helyzetben. Mosni kezdtem a fejét a szavaimmal, nem mintha észlelte volna fontosságukat.
- Elment az eszed?! Drogos sütit ettél te idióta! Nem, bocs, TI idióták vagytok Seannal együtt! Agykárosodást szenvedhetsz, és ez nem játék. Érted?! Ez veszélyes!
Nem jutott el a tudatáig.
Röhögött, és lábai felmondták a szolgálatot. Akár egy rongybaba lehullott a földre, és elájult. Ez nem is lenne újdonság ilyen helyzetben, sőt, a haverommal is ez volt. Igaz, akkor nem partydrog volt a bűnös, hanem sokkal durvább, de ő is így csinált.

Nagy reményekkel megpróbáltam felemelni, de megroppant a derekam. Hűha, ez nem is lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. Azt nem mertem volna megkockáztatni, hogy valahogy a vállam felé teszem a fejét, mert össze-vissza hányt zakóba nem megyek fellépni, az tuti.
- Hé, te! - szóltam a dílernek. - Segíthetnél, ha már így elbántál velük!
- Most miért?! Kifeszítettem a szájukat, hogy egyenek? Nem, barátom. Ők akartak belőle, és én kedves voltam.
- Barátod a hóhér! - kezdtem elveszíteni a türelmemet, és egyre inkább mérges lettem. - Két kamasztól mit vársz?! Na, most segíts felvinni egy szobába őket.
Időközben a pincérsrác is a földre került, bár ő elfeküdt, és nem összeesett.

Én fogtam a csuklóját, a hapsi meg a bokáját. Benne sokkal több erő volt, és tudtam, hogy ő egyedül is fel bírná cipelni, de azért ezt nem hagyhattam.
Félő volt, hogy a lépcsőn néha hozzá verődik a korláthoz, de próbáltam a magam részéről vigyázni. A fickónak tökmindegy volt.
Végre, nagy nehezen találtunk egy üres szobát, ahova a most már horkoló csajt bevihettük. Egyszerűen letettük az ágyra, és mentünk a másikért. Mikor már ő is az ágyban feküdt, megnyugodva sóhajtottam, és elzavartam a dílert. Így is épp elég bajt hozott a fejemre, meg a gyerekekére.
Csörgött a telefonom, és előkotortam a zsebemből. Ismerős szám, tehát fogadtam a hívást.
- Claire?
- Hol vagy?! Vagy 20 perce rád várunk! Vagy most idetolod a képedet, vagy súlyos következményekkel jár a kis kalandod, akárhol tartózkodsz!
- Nem értheted. Leenda meg a pincérsrác be vannak lőve, és tudod mi lenne, ha itt hagynám őket.
- Milyen pincér? - kérdezte feszülten.
- Valami Sean a neve. Azt hiszem.
- Na ne! Az unokaöcsém is benne van?! AZONNAL GYERE IDE! És talán.. Jobb lenne, ha keresnél másik szöveg-gyárost. Tudod, ezt nem nagyon kéne hagyni. Akár holnap is elküldheted, ha kitisztul a feje.
- De..
- Ilyen munkaerőt bárhol találsz, Bruno. Fel is út, le is út a hölgyeménynek. - azzal egy klikkenéssel megszakította a beszélgetést. Csak pislogtam, hogy ezt mondta. Mivel mindenképpen oda kellett mennem, egyedül hagytam őket. Csak remélni tudtam, hogy semmit nem fognak csinálni.

/Leenda szemszöge/


Szédelegtem és rosszul voltam. A füst fullasztóvá nőtte magát körülöttünk, de nekem nem volt annyi erőm, hogy kinyissam az ajtót és elmenjek. Túl sok füstöt szívtam be, ami teljesen legyengített. Azt se tudtam, hol a tüdőm, és hogy hol vagyok.
Rémült sikítások és ordítások kavarogtak a levegőben ( Hozzatok vizet! ), és néhányan futásnak eredtek, azt hiszem.
Még nem ájultam el, és bíztam benne, hogy nem is fogok. A lakás egyre jobban lepusztult, a falak elszenesedtek, a függöny teljesen leégett és a lezuhant a karnisról: már a szőnyeg is lángolt.

Szép is lehetett volna az este. Volna.. Csak az a volna ott ne volna..

Én is futni akartam, de túl sokat rontottak az ajtónak. Az egyik meglökött, bevertem a fejemet a falba, a földre estem és onnantól teljes filmszakadás.

Én nem akartam ide jönni, én nem akartam most meghalni. Milyen dolog az, hogy egy lakásban égek el?! Úgy terveztem, hogy halálom egy kényelmes ágyban lesz, öregen, azzal a békés tudattal, hogy minden tervemet megvalósítottam és minden vágyam teljesült. Ehelyett itt hagynak engem megfulladni és elégni?! 

Ez.. nincs rendjén..

Hirtelen valaki rázogatni kezdett. Csípett, rúgott, csapkodott. Először egy sikítást hallottam, és rángatóztam. Nem bírtam kinyitni  szememet, aztán valahogyan felerőlködtem. Fejem zúgott, és hasogatott, lábam pedig mintha ólomból lenne. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy rendesen látok.
- Leenda Hall! Te idióta, őrült, elmebeteg állat! - minden egyes szidalmat megtoldott gy kisebb fajta ütéssel.
- Mi.. Mi.. - kezdtem, de nem hagyott szóhoz jutni.- Hogy mi történt?! Á, semmi! Csak annyi, hogy beszívtál, és össze-vissza képzelegtél mindent, mászkáltál a szobában holdkórosan, beverted a fejed ami most vérzik, és visítottál, mint az újévi malac!
Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de inkább hagytam őket szanaszét.
- Tessék, igyál. Ilyenkor mindig kiszáradnak az emberek. - egy McDonalds-os poharat nyújtott át, szívószállal a közepén.
Körbenéztem a szobában. Semmire nem emlékszem, csak egy személyre, aki velem volt, de most nem láttam sehol.
- Sean hol van?
- Már hazavittem. Ő sokkal hamarabb felszáradt, mint te.
- Nem hangzik túl súlyosan amúgy, amit elmondtál. - morogtam Roxynak ivás után, majd hatalmas erőfeszítés árán felültem. Nem kellett volna. Hányingerem támadt, és vissza akartam inkább feküdni. A turmix se tett jó, akármennyire voltam szomjas vagy éhes.
- Nem? - visszhangozta gúnyosan. - És az, hogy Claire ki akar rúgni? Az milyen súlyos?! 
Keresztbe fonta karját mellkasa előtt, és szomorúan nézett rám. Most esett le, mit mondott.  Szemem kiguvadt, légzésem gyorsult. Abban a pillanatban úgy éreztem, mindent elrontottam.  Életem lehetőségét, a Nagy Álmot.. Egy ilyen kicsi baklövés elég lenne ahhoz, hogy minden kárba vesszen?
- Milyen nap van ma? Szerda? - kérdeztem idegesen. Fel-alá járkáltam, a megnövekedett adrenalin szintem az egekbe szökött, semmi bajom nem volt, kivéve, hogy a fejem irtózatosan fájt, és az agyam villámgyorsan pörgött.
- Tehát.. Eljöttem ebbe  a buliba Bruno miatt, de ő itt se volt. Seannal lementünk enni sütit, ami kábítószeres volt, és ettől fogva nem emlékszem semmire. De! Valaki ordított velem, de nem fogtam fel, hogy ki. Úgy tűnik, ez mellékes is. Most azt mondod, hogy tudat nélkül mászkáltam, és bevertem a fejem. Jó, ez is mellékes. De az, hogy Claire ki akar rúgni, az igenis fontos!
- Ügyesen összetetted a dolgokat. - dicsért meg Roxy, és leült a fotelba.
- Kösz. Álljuk csak meg egy szóra! Claire honnan tud erről az egészről?
Roxy zavart lett. Ez a zavar nem tetszett nekem.
- Ugye nem..? - kezdtem elsápadva.
- Asszem én is arra gondolok, amire te. Nem kellett volna játszanod a tűzzel..