16. Muffin-mánia

A zene már harsogott, mikor megérkeztem a házhoz. Nagy, kőből készül épület, fehér kerítéssel és antik ajtóval, és ez egy házibuli, amit én ki nem állhatok.
Nem tudom, Bruno mit értett az alatt, hogy " a stáb minden tagja ott lesz ", mert én csak fiatal, korombeli és pár évvel idősebbeket láttam, mikor kinyitották az ajtót. Samuel hozott ide, és csalódtam, amiért a házigazda nem jött velünk.

Csengettem. Még egyszer. És még egyszer. Már fordultam is volna meg, mikor kivágódott a tölgyfa faragvány. A zene elsöprő hangerővel dübörgött. Épp valami zúzós metál vagy hardrock CD lehetett a lejátszóban, de felfordult az énekes hörgésétől a gyomrom.
- Csá.. Te.. te.. meg ki a frá - háháhá -sz vagy? - röhögött piásan egy csávó a képembe, aki bűzlött a cigiszagtól. Az ajtónak dőlt, és menten össze is esett, de egy józan csaj félre lökte a földön, és beinvitált.
- Szia! Te Leenda vagy, ugye? Már vártuk. Én Lucy vagyok, ha valami kéne, csak szólj! - kedves a mosolya, mikor nevet, gödröcskés az arca. Régen Anya azt mondta, hogy akinek gödröcskéi vannak nevetés közben, az Angyali leszármazott és a szerencse kegyeltje. Nekik tehetségük van ahhoz, hogy vonzzák a boldogságot és a szeretet. Mikor ez eszembe jutott, elsomolyogtam magam, hogy egy angyallal beszélek. Ugyanakkor elszomorodtam az otthoniakra gondolva.
- Nem vagy éhes? - kérdezte az 'Angyal'. - Nekem kilyukad a gyomrom. Ma csak ittam - nyugi, nem piát -, és nem kajáztam semmit az ég világon!

A konyhába húzott, ahol egy csomóan ettek vagy ittak, esetleg a kajával dobálóztak, és el-el csúsztak a kiömlött löttyökön és széttaposott pizza szeleteken. Egy szerelmes pár a konyhapulton nyalta-falta egymást, és ezt nem bírtam nézni. Lucy tapsolt is egyet, mire a két gerle szétrebbent, többé kevésbe sértetlenül. A csaj beverte a fejét a szekrényajtóba, amin hangosan, orrhangon nevetni kezdett.
- Carl, Peggie! Ha nagyon szükség van egy kis egyedüllétre, menjetek szobára! - egyből leugrottak a szekrényről, és röhögve kiszaladtak a helyiségből.
Meghökkenve álltam itt. Magamban megfogadtam, hogy ha egyszer is a kezem közé kaparintom Brunot, megfojtom! Ide kellett engem küldeni?! És ő hol a búbánatban van, ha szabad tudni?!
- Hé, izé.. Lucy! Hol van a házigazda? - kérdeztem kedvesen.
A csaj rám nézett erősen sminkelt zöld szemeivel, és értetlenkedett.
- Én vagyok a házigazda.
- Nem Bruno?!
- Nem, ő csak egy szervező féle. Ez az én lakásom, az én bulim és az én barátaim. - pohárért nyúlt. - Kérsz inni? Fini koktélt tudok csinálni. Bloody Mary jó lesz?
Mindentől elment a kedvem, haza akartam menni. Aki miatt eljöttem, az csak egy szervező. Hát remek, mondhatni pompás.
- Talán kicsit később. Hol van a mosdó?

Még a WC-n is csókcsaták és egyéb dolgok folytak, nem mintha nekem ehhez lett volna gusztusom. Totálisan lerészegedett bagázzsal tivornyázni egy house party-n, ahol senkit se ismerek. Nem nekem való. Ezek a fiatalalok meg most "élvezik" a nagy lehetőséget a csajoknál vagy pasiknál, de aztán meg azért fognak sírni, hogy hopp, becsusszant egy nem kívánt terhesség, mert ugye védekezni luxus számba megy ilyen ordenáré helyen.

Én innen most és azonnal lelépek, az tuti.

A lépcső felé mentem volna, de aztán valaki megragadta a karomat, és erőszakosan húzott maga után. Ijedt kiáltásomat senki nem hallotta meg a hangos zenében, így csapdába estem. Őrült erővel kezdett verni a szívem, én meg úgy éreztem magam, mintha minimum Jigsaw vonszolna.
Az idegen leültetett - jobbára ledöntött - az ágyra, és megcsípte a könyökömet. Még mindig alig kaptam levegőt a félelemtől, mikor világos lett a szobában.

Szemem nehezen szokott hozzá a fényhez, nagyokat pislogtam. Kerestem, ki ez az állat, aki ezt tette velem.

Hamar megtudtam.

Játékosan csillogó mézszínű szempár, gyerekes mosoly, csinos arcvonások, rakoncátlan, fekete hajtincsek. Felment bennem a pumpa.
- Ez nem volt vicces! Nagyon megijedtem! - keltem ki magamból csapkodva, párnát ragadva, hogy agyba-főbe verjem vele. Igazán, nagyon paprikás voltam. Életemben nem ijedtem még meg ennyire..
- De igen, nagyon jópofa volt. - nevetett fel jóízűen Sean.
- De.. de.. Ne tudd meg, miket gondoltam, mit fogsz csinálni. Vagy hogy ki vagy te! Azt hittem, Jigsaw.. Vagy Freddy Krueger..
- Mi van? Te ilyeneket nézel? - nézett döbbenten.
Nem értettem, miért vág ilyen képet?
- Mit nézzek? Én Kicsi Pónimat?! Ugyan már, Sean! Ezeket amúgy csak Westonnal és Noah-val néztem, vagy a haverokkal, mert egyedül nem merném. Még most sem.
Eldőltem az ágyon. Duzzogni próbáltam, de nekem az nem ment sehogy sem. Dühöm pár perc alatt elpárolgott, erre az idiótára nem tudtam haragudni.
Megkérdeztem tőle, hátha tudja, hogy miért nincs itt egy stábtag se? A válasz egyszerű volt: megbeszélés, lemondhatatlan, életbe vágó pénzügyek. Bruno sajnálja, hogy nem lehet itt. Ki vagyok én segítve a sajnálatával! - gondoltam morcosan.
Amíg beszélgettünk, gyomrom megremegett, és hangosan korogni kezdett. Sean is meghallotta, és nem hagyta szó nélkül.
- Gyere! - húzott fel az ágból, kábé mint egy rongybabát. - A konyhába van ehető cucc is, nem csak alkohol.

Csak egy kisebb csoport beszélgetett a konyhaasztalnál, eléggé vidáman nevetgélve egy tálca süti fölött. Mintha muffin lett volna. Sima, csoki mentes. Összefutott a nyál a számban, mikor ránéztem az egyre fogyatkozó finomságra.
- Hé Lindsay vagy Linett vagy tudom is én, hogy ki vagy! Vegyél ebből, látom, hogy nézed. 100% varázslat! - egy raszta hajú, jamaicai sapkás csávó kínálgatott. Két csajt karolt át: egy szőkét jobbról és egy vöröset meg balról. Nagy díler lehet..
- Hát.. kösz.. - elvettem egyet, és beleharaptam. Az íze.. le se tudnám írni! Egyszerre finom és furcsa, vanília és valami érthetetlen aroma, sőt, egy kis fűszert is éreztem. Hirtelen valami azt súgta, hogy ebből még ennem KELL! Eszelősen faltam a következő és következő muffinokat, velem együtt Sean is. Csillogó szemekkel mosolyogtam rá, és ő ugyan így tett, bár kissé véreres lett a tekintete.

A következő falat még le se ért a gyomromba, mikor kidobtam a taccsot a padlóra tőle. Furcsán émelyegni kezdtem, és még halványan, de észleltem, hogy Sean is a rókával küzd. Mi volt a sütiben?! Ez nem rendes muffin, a nyakamat tenném rá!
- Leenda! - ordított valaki, de már nem láttam semmit a szememet borító ködfátyol miatt. Pislogtam, de nem tűnt el a homályosság.. Egészen pánikba estem.



Köszi, hogy elolvastad! :) Kérlek, hagyj komit! :) Köszönöm! <33333 

Loxxa