14. "Nee! Tűnj el kérlek!"

Kiálltam a suli elé, mert szerencsére véget értek az órák. A tanár nem hagyott békén matekon, és mivel vissza feleseltem, bevágott egy szép kis szaktanári rovót az ellenőrzőmbe. Úgysincs ki aláírja, így nem foglalkoztam vele. Az ikrek nem genyóztak velem, de éreztem, hogy nem leszek velük puszi pajtási viszonyban. Heather egész nap gyilkos pillantásokat vetett rám, én meg csak lesütöttem a szemeimet, és próbáltam nem elvörösödni vagy ilyesmi.
Lizzy kikísért a suli elé, de Leona és Pearl a könyvtárban maradt, mert egy projekthez kell anyagot keressenek. Ha jól emlékszem, Shakespeare életútját mutatják be a következő irodalom órán. Dög unalom a téma, de mivel Pearl nem túl fényes belőle, Leona meg csupán egy güzübogár, így együtt dolgoznak. Lefogadom, hogy egyedül Leona fog kutatni, a másik pedig csak a haját fogja csavargatni és mobilozik munka helyett.
- Borzasztó volt a mai nap, nem? - kérdezte Lizzy, és velem együtt fent ült a kerítésen. Megkínált rágóval, és én húztam egy rózsaszín lapocskát a csomagolásból. Betömtük a szánkba, és hatalmas buborékokat fújtunk. Mármint én fújtam, Lizzynek meg sehogy sem jött össze.
- Egye penész - sóhajtott, majd abba hagyta a buborék gyártást. - Mikor jönnek érted?
- Hát olyan 3 körül - az órámra néztem - még 10 perc. Samuel mindig pontos. Hazavigyünk?
- Á nem kell, értem is jönnek. - hárította el ajánlatomat, majd újra csámcsogni kezdett a rágóval. - Meg amúgy is megyünk vásárolni.
- De tegnap voltál, nem? - tökre meghökkentem. Miért kell ennyiszer mennie? A ruha nem tej vagy sajt, ami megromlik. Én már második éve nyüstölöm az egyik pólómat és még mindig jó.
- Az igaz, de a ruha szükségleti cikk!

10 perc hamar eltelt, és a gyönyörű autó befordult az utcán. Kedves sofőröm megállt előttünk, de váratlanul lehúzódott a hátsó ülés ablaka, és Bruno dugta ki a fejét. Bentről kellemesen harsogott egy Michael Jackson szám, bennem meg megfagyott a vér. Első gondolatom az volt, hogy:
" Nee! Tűnk el kérlek! Mondd, hogy nincs itt! "
- Hello Lee és Lee barátnője! - mosolygott csibészesen. Elmaradhatatlan napszemüvegét lejjebb tolta orrán mint egy rossz filmben a csábító, és felhúzta a szemöldökét.
Lizzyt sokkolta a látvány. Először elkerekedett szemmel nézte az ő kedvenc énekesét, én pedig mosolyogtam magamban: régen én is így reagáltam volna. Visítozni és ugrálni kezdett, engem is magával rántva. Nem sok kellett hozzá, hogy hanyatt essek, de tartottam magamat a korlátban.
- Hé, hé, hé! Nyugalom, csigavér! - csitítottam.
- Hogy vagy képes ilyen nyugodt lenni, mikor itt van Ő?! Hát nem szuper? Láthatjuk Őt és.. Állj! - leesik neki, szinte hallom a puffanást. - Te ismered?!
Oldalvást nézek a Főnökre, aki már fogja a hasát a röhögéstől. Feje el is tűnt a lehúzott ablakból. Lizzy hápog, nem tud megszólalni.
- Mondhatjuk így is - mondtam neki, majd még jobban sikítani kezdett. - Bruno, ő itt Lizzy McGwayer, osztálytársam és barátnőm.
- Nagyon örülök - biccentett a Főnök.
A visításra, ami Lizzy torkából tört fel, környező házakból kinézett pár ember, erre betapasztottam tenyeremmel a száját. Izgatottan nézett rám, pupillája olyan tág, mintha Ecstasyzott volna.
Odarongyolt a kedvencéhez, és a karjára kért egy autogramot. Egy ideig élt-halt a látványtól, utána szeretett volna egy közös képet is. Bruno ennek örömére kiszállt a kocsiból. Lizzy előkotorta a táskájának aljából a digitális fényképezőjét, a kezembe nyomta, és én meg csináltam pár képet róluk. Barátnőmről sugárzott a boldogság, a Főnök meg hozta a saját karakterét. Lazán pózolt az örömittas mellett. Jó képek lettek. Lefogadom, hogy még ma este fent lesznek Facebookon..

- Lee gyere, mert nem véletlenül jöttem érted - szólt kedvesen Bruno, én elbúcsúztam Liztől, majd beültem a kocsiba.
- Jó napot, Samuel!
- Önnek is, kisasszony! - emelte meg picikét sofőr kalapját, majd mikor bekapcsoltam az övemet, a Főnök is beszállt mellém.
- Nnnna - szólt, mikor ő is "biztonságba helyezte magát". - Milyen napod volt?
- Rémes - válaszolt egyszerűen.
- Merthogy? - lepődött meg, és felém fordult. Míg meggondoltam mit válaszoljak, felharsant egy szám a rádióban, az egyik kedvenc együttesemtől: Rescal Flatts.
Tömören elmeséltem neki, miért éreztem ma magam pocsékul, és közben végig bólogatott, a sült krumplis résznél röhögött, és a beírásnál legyintett.
- Majd aláírom - ajánlotta. Kitört belőlem a hisztérikus nevetés. Könnyem már végig folyt az arcomon, és szúrt az oldalam. - Mi olyan vicces? - kérdezte nevetve a reakciómon.
- Hát.. hát kicsit furcsa lenne ez: Tisztel Szülő! Gyermekét szaktanári rovóban részesítem nevelőtanárával szembeni viselkedése miatt. Üdvözlettel.. BlaBlaBla. Erre alatta SZÜLŐI aláírás: Bruno Mars..
- Hát, igaz.. Mindegy is, nem ezért jöttem. Szóval. Ma ráérsz este olyan nyolc-kilenc körül? Lesz nálam egy kis buli, és a stáb minden tagja ott lesz. Gondoltam szólok, hátha van kedved jönni.
- Persze, köszi a meghívást. - mosolyogtam rá, majd az útra figyeltem. Elhaladtunk egy újságos mellett, és én megállítottam Samuelt.
- Legyen szíves álljon meg. Mindjárt jövök.
Kiugrottam az autóból, és a stand felé vettem az irányt. A BRAVO címoldalán Bruno nézett vissza az olvasókra, és a tartalom szerint óriási poszter is van benne. Ez ütni fog, az biztos.
- Más nem lesz? - kérdezte egy kövér, fiatal, pattanásos eladó srác, fel sem pillantva Dr. Ursula Gates - Hogyan fogyjunk mellékhatások nélkül?című könyvéből.
- Nem, kösz.
- Két dollár negyven. - fizettem, és vissza bandukoltam a többiekhez. Lehuppantam a helyemre, és olvasni kezdtem úgy, hogy a főoldalt biztosan lássa a mellettem ülő személy.
- Na látom megv.. Hé! - kikapta a kezemből, és olvasni kezdte. - Mit értenek az alatt, hogy a nők elkerülnek engem, mert egy munkamániás őrült vagyok és nem létezik számomra más csak a zenélés?! És mi az a főcím, hogy csajozásból elégtelen?! Te meg Lee, miért olvasol ilyen szennylapokat? Csak kamuzik az összes firkász!
- Nyugi, a poszter miatt vettem meg.
- Lady Gaga? - nézegette a magazin többi oldalát.
- Inkább Bruno Mars. Ismered? - tettem meglepettséget, majd felhorkantott.
- Aha, az én cuccaimat hordja az a szemét. Meg tegnap eltörte a napszemüvegemet. - bírtam ezt a poént.
Elvette ujját a címlap aljáról, ahol fel voltak tüntetve a sztárok, akikről óriásképet találhattunk. Egészen zavarba jött, nem értettem, miért.
- Attól még - kezdtem -, hogy neked dolgozom, rajongód is vagyok egyben, emlékszel? Ezt a képet pedig ki fogom ragasztani a többi mellé a falra.
- Ajj, Lee..
- Semmi "ajj Lee.." - somolyogtam - Nézd milyen jól nézel ki ezen a képen!

Nem szólt. Totál lenulláztam ezzel a kijelentéssel.