1. A csodás nap

Nos, nem fogom ecsetelni, milyen nagyon unalmas, egyhangú és sivár életem volt eddig Burlesonban. Elég annyi, hogy szinte csak a bátyáimmal beszélek itthon. Anya és apa hajnaltól éjjelig dolgoznak, megállás nélkül. Cetliken kommunikálunk egymással! Mindenki vágyhat rá, hogy ilyen szabad, fesztelen élete legyen, szabályok nélkül, mivel nekünk ez van. Én viszont figyelemre áhitozom, és hogy a szüleimmel beszélni tudjak, ha csak fél órát, de akkor is. Reggel mikor elmennek, még alszok, és mikor megjönnek már az ágyban vagyok.
Idősebb bátyám Weston "gondoz" engem. Másik testvérem, Noah visszafogottabb, vele nincs is olyan sok közös témám, mint Westonnal.

Egész nap zenélek, zongorázok és gitározok, mellette éneklek. Ez tesz boldoggá, és ez visz egy kis színt az életembe. Barátaim nem nagyon vannak, vagyis vannak, a négy lökött srác: Mitch, Oliver, Josh és Tommy. Egyértelmű, hogy lány barátaim nincsenek, mivel csak fiúk vesznek körül mindenhol.
Sokszor strébernek neveznek, de ez azért van, mert igaz, másodikos vagyok, de még mindig kitűnő tanuló. Nem vagyok ezért güzü! Nem nyalizok, nem puncsolok, egyszerűen mintaszerű kis apáca életet folytatok, de már elegem van belőle. Változást akarok!

Egyenlőre ennyit arról, hogy eddig mi volt. Hogy hogy kerültem Bruno Mars-szal "munkatársi" viszonyba, az nem sokára jön.

Egy szép, keddi reggel volt. Pontosan emlékszem rá, hogy az, mivel aznapra zh volt matekból. Összepakoltam a cuccom, fogtam a gitárom (mivel aznap zeneórám is volt), és elindultam a suliba.
Weston vitt be kocsival, így gyalogolnom se kellett. Az órák unalmasak voltak, de Oliverrel azért vicces volt a kémia és az angol. A zh dögnehéz volt, de azért ment. Végre, mikor 2-kor mehettem a zene suliba, Josh felajánlotta, hogy elkísér, és beül az órámra. Én ebbe bele egyeztem azonnal.
- Írtál mostanában új dalt? - kérdezte, majd tovább meredt a távolba sötét szemeivel.
- Igen, és még tetszik is! Remélem, ezzel lesz valami sikerem..
Az út nem volt unalmas. Josh vicceket mesélt, én meg végig nevettem rajta. Egyszer megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből, és megnéztem, ki keres. Noah volt.
- Csáó! - Köszöntem, majd megálltam egy padnál, hogy kényelmesebben tudjak beszélgetni. Josh leült és várt.
- Szia hugi, figyelj nagyon! Jött egy levél a neveddel ellátva, és felbonottam, mert nagyon vastag volt, és a feladó egy híres lemezkiadó. Az áll benne, olvasom:
Tisztelt Leenda Hall! Örömmel értesítjük, hogy a beküldött zenedarabja, dalszövege és hanganyagja elnyerte tetszésünket. Részt vehet egy egy éves munkában Peter Gene Hernandezzel, ismertebb művésznevén Bruno Mars-szal.  Az alábbiakban mellékelünk egy New York-i repülőjegyet és a további értesítésekkel teli levelet. A szállás egy évig a maga rendelkezésére áll, költségek nélkül. 
Amennyiben visszautasítja az ajánlatot, kérjük, küldje vissza a borítékot a megadott címre. Üdvözlettel: Claire Johannson, főtitkár.

Azt hittem, elájulok! Olyan szinten remegtem, hogy Josh leültett maga mellé, mivel megbénultam a sokktól.
- Hazudsz, Noah! Ez nem lehet igaz! Túl szép hozzá - már majdnem visítottam, de tartottam magam, elvégre az utcán voltam.
- Nem, nem hugi! Ez így igaz, ahogy mondom. De elvállalod?
- Persze, hogy elvállalom! Bruno Mars-szal dolgozni egy évig?! Hogy kérdezhetsz ilyet?! Azonnal igen-igen-igen!
- Wáów, nyugi! Anyáékkal is beszélni kell előtte. 

Hogy a szót ne szaporítsam, folytatom. Gitár órán túl izgatott voltam, a tanárom furcsálta is ezt, de Josh-tól megtudta, mi az örömöm forrása, és megértett mindent. A zenémre, amit írtam, azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, és az eddigi legjobb. Ennek örültem, mostmeg főleg, hogy tétje is van a dolognak.
Volt Josh-nak egy mondata, ami szíven ütött, és ha nem leszek már itthon, szerintem könnyes szemekkel gondolok majd vissza rá:
- Leelee.. Ha már híres leszel, azért gondolsz ránk majd néha és küldesz levelet, vagy képeslapot? Vagy akármit, csak halljunk rólad még, kérlek! Hiányozni fogsz nagyon, és ha netán mégsem jönne össze a nagy álom, mi akkor is szeretni fogunk téged.
Ez olyan szinten szomorú volt, hogy szorosan megöleltem Josht, és majdnem elsírtam magam, de azt nem szabadott volna, így csak mosolyogtam.

Otthon megnéztem a levelet. Ésszerű volt minden sora, racionális és valós. Kaptam egy telefonszámot is, amit azonnal felhívtam.
- Jó napot kívánok! Claire Johannson főtitkárt keresem. Leenda Hall vagyok.
- Tessék - szólt egy kellemes, csilingelő hang a telefon másik végén. - Miben segíthetek?
- Jó napot! Leenda Hall vagyok, és azért keresem mert...
- Leenda? Már vártam a hívásodat! Megkaptad ezek szerint a levelet.
- Igen, megkaptam. De tessék mondani, ez igaz? Mármint hogy egy év Bruno Mars-szal.. El se tudom hinni, hogy pont én!
- Naná, hogy igaz! Meghallgattuk a DEMO-d, megnéztük a dalaidat, és mind-mind csodálatos! Egy ifjú géniusz lakozik benned. Nagyszerű vagy!
Zavarba jöttem. Ezt nem vártam.
- De..dehogy vagyok én olyan nagyszerű.. - szabadkoztam.
- Ah, remek! Még szerény is, egyre jobb - szerintem ezt magának mondta, de azért még pirosabb lettem. Mázli, hogy nem látja senki.
- Szóval - kezdtem remegve -, ez azt takarja, hogy én fogom írni Bruno dalait?
- Háromnegyed százalékban igen. A maradékban Mr. Mars átnézi és meghallgatja őket. Jó így neked, Leenda? De szép név! Olyan, mint a Linda, de e-vel. 
- Hmm, köszönöm. Megbeszélem anyáékkal és.. - ismét nem tudtam befejezni a mondatomat.
- Nem kell, vagyis oké, beszéld meg, de én már felhívtam őket, és bele egyeztek, bár kicsit vontatottan. A lényeg a lényeg: engedély megadva. 
Alig akartam elhinni. Ez olyan hihetetlen! Még egy 20 percet egyeztettem Claire-el, aztán sírva fakadtam.
Nem, nem a bánat könnyei voltak, hanem a sokké és az örömé. Együtt dolgozok több, mint 365 napon keresztül a legnagyobb kedvencemmel? Úristen, ez nem lehet igaz!
Claire elmondta, hogy a New York-i St. Mary leánygimnáziumba fogok járni, ami a legjobb a városban. Rémesen drága ott tanulni, de nekem ez is ingyen lesz. Mint a saját komornyik hotelszobámhoz, meg az egész ellátásom.
A héten nem megyek suliba, mivel pakolnom kell, elintézni az elmaradhatatlan dolgokat ( könyvtári könyvek visszaszolgáltatása, elbúcsúzni a barátoktól, kifizetni a közértben a bolti számlát). Ezután mehetek is a reptérre.

Pakolni nem volt nehéz. Három bőröndöt és egy utazó táskát töltöttem meg a cuccaimmal. Ruhák, néhány könyv, elmaradhatatlan Alejandro és Fernando (gitárjaim), mp5, iPhone és a többi szükséges holmim.
Még jó, hogy nincs házi állatom, úgy sajnálnám itt hagyni. De így nem kell bánkódnom egy kutya-macska-hörcsög miatt.

Végre, éjfél előtt 20 perccel megjöttek anyáék. Mivel nem volt suli másnap, megvártam őket.
- Sziasztok! - köszöntem, majd megpusziltam őket. Kedvesen, de szomorúan néztek rám. - Mi a baj?
- Jajj kicsim! - anya zokogva borult a vállamra, és én meg csodálkoztam. Ezt sose csinálta eddig.
- Nyugodj meg, anya. Mi a baj? Mi történt? - kérdezgettem rémültem. Csak nem valami rémes dolog?!
- Olyan.. olyan nagyon keveset voltunk veled, és most meg elmész! Mi lesz velünk nélküled, édes kicsi Leendám? Elmész, és talán soha nem jössz vissza!
- Anya, 16 éves vagyok, muszáj visszajönnöm. És mire eltelik az egy év, akkor leszek 17, semmi képpen sem nagykorú. Amúgy sem maradok ott örökké, hisz ez az otthonom!
Apa is megölelt és megpuszilgatott.
- Leenda - kezdte -, akárhol leszel akárkikkel, tudd, hogy nagyon szeretünk téged!
- Én is titeket - fojtogatott a sírás megint. Ha ez így megy tovább, bőgőmasina leszek. - Szóval elengedtek?
- Ez az álmod? - kérdezte apa, miközben anyát nyugtatta, és szelíden nézett rám.
- A legnagyobb vágyam válna valóra ezzel a lehetőséggel - mondtam, és majdnem kigördült egy átkozott sós vízcsepp a szememből. - Majd holnap még megbeszéljünk, rendben? Csak már nagyon álmos vagyok, ugye megértitek?
- Persze, menj csak aludni. Szép álmokat!

Már a fogamat mostam, mikor rájöttem, hogy az életem egy 11 órája gyökerestül megváltozott. Már nem a burlesoni Leenda Hall leszek, hanem Bruno Mars zeneszerzője. Úristen! Nem tudom felfogni.

Már szerda van, 0:20. Hamarosan eltelik ez a hét, az utolsó hetem Burlesonban, és elutazom. Szomorú leszek, hisz szeretem Texast, viszont életemnek egy új szakasza fog megnyílni előttem. Már most türelmetlen voltam.